Az antik irodalom története [antikvár]

Az antik irodalom tárgya a görög-római rabszolgatartó társadalom, irodalma, pontosabban: két ókori rabszolgatartó társadalom, a görög és a római társadalom irodalma. Ez a meghatározás megadja azokat az időbeli és területi határokat, amelyek az antik irodalmat egyrészt az osztályokra még nem tagolódó társadalom művészi alkotásaitól, másrészt a középkor, valamint az ókori világ többi irodalmától (például az ókori Kelet irodalmaitól) elválasztják. A görög-római antikvitásnak, mint a többi ókori társadalomtól különböző, sajátos egésznek az elkülönítése nem önkényes; tökéletes, tudományos megalapozását Marxnak és Engelsnek az „antik társadalomról", mint az emberiség történetében kimutatható külön fejlődési fokról szóló tanításában találjuk meg.1 Ami a latin „antiquus" (régi) szóból származó „antikvitás", „antik"' szakkifejezéseket illeti, a görög-római társadalomra és kultúrára való kizárólagos alkalmazásuk megszokáson alapszik, és jogosultságuk csak szűkebb, „európai" szemszögből nézve ismerhető el. A görög-római műveltség valóban a legrégibb Európában, de sokkal később fejlődött ki, mint a keleti civilizáció. Ugyanez a viszony áll fenn az irodalom terén is: Egyiptom és Babylónia irodalma sokkal „régibb", mint az „antik" görög-római irodalom. Az „antikvitás" és az „antik" szakkifejezések kizárólagos használata azért honosodott meg Európa népei között, mert a görög-római társadalom volt az egyedüli régi társadalom, amellyel ezek a népek közvetlen kulturális átöröklés révén kapcsolatban voltak. Ezeket a megállapodott kifejezéseket fogjuk mi is használni a görög-római rabszolgatartó társadalom szociális és kulturális egészének rövid megjelölésére.