Az elhalasztott igazság [antikvár]

Az interjú különös műfaj. Ha igazi, vagyis mélyre hatoló a beszélgetés, nem csupán a kérdezett alany nyilatkozik meg, hanem a tudakolódzó is. Egy-két röptében elkészített, jobbára az újság műfajába tartozó - csak tudósító - közleményt leszámítva azok a párbeszédek a sokatmondóak, vagyis izgalmasak, amelyeknek dinamikájuk van. Amelyekben, furcsán hangozhatik, riportalany és kérdez csaknem egyenrangú. Az alaphangot - szinte meg sem kell szólalnia, hiszen a háta mögött lévő nagy életmű maga is beszédes - természetesen a megkérdezett adja. S ehhez idomul - kérdéseivel, a minél jobb kifejtéi ösztönző magatartásával: igenléseivel és ellenvetéseivel - a faggatódzó újságíró, irodalomtörténész, kritikus. Aki nemcsak lejegyzője a beszélgetésnek, hanem alakítója is. Még ha kettőn áll is a vásár, nagyobb részt, érthetően, a megkérdezett adja. Az ő őszintesége aktív - semmit elhallgatni nem akaró - emlékezete, mesélőkedve a az érték, amire az életmű föltárásában segédkező építeni tud. Negyven év interjúi, az Anyám fekete rózsa, a Tenger és dióleve szerzőjét vallomásra bíró beszélgetések közt tallózván nyugodtan megállapíthatjuk: Csoóri Sándor remek interjúalany.