Az ember nyomában [antikvár]

Részlet: "Első találkozásom az emberrel egészen kiskoromban történt, mikor még boldog öntudatlanságban éltem s apám, anyám arca volt a két nap, amely az életemet sütötte. Még ekkor nem volt semmi félelmem se, nem támadt egyes szavaknak ijedelmes háttere bennem, amelyekben valami roppant és sötét zuhatag búgását hallottam, halálét, messzeségét, és félelemét, mint ezután az élményem után. Nem. Érintetlen voltam, még, tiszta , derűs és bátor, nem voltak szomorúságaim, nem volt egyetlen kérdésem sem, csak mint valami apró és boldog állat: éltem. Bizonyára bennem volt már minden, ami kséőbb szomorúvá, érzékennyé és korán hallgataggá tett, bennem volt a későbbi énem, de még nem tudtam róla s lehettem volnafa, virág, apró bogár, erdei állat: még csak az anyag voltam, amelyből az élet vétetik..."