Az erdélyi magyar irodalom multja és jövője [antikvár]

Az Erdélyi Irodalmi Társaság tavalyi újjászervezkedése s még a múltban is jelentős súlyú felolvasó üléseinek életre keltése olyan irodalmi jelentőségű mozdulat, hogy a Romániához csatolt területeken élő iróemberre nézve a legnagyobb kitüntetés, ha ennek a közönségnek a színe előtt, mint ennek a társulatnak, az E. I. T.-nak a tagja jelenhet meg művészi alakba öntött érzelmeivel vagy gondolatainak leszűrt eredményével. Az erdélyi magyar irodalomról sohasem lehet eleget beszélni. Az eddigi véleménynyilvánításokban is van sok érdekes és meglepő állítás, de van elég sok régi igazság és avatag közhely is. Meglehet, hogy csupa közhelynek tetszik majd ez az én előadásom is. De vannak igen lényeges kérdések, amelyeknél az okoskodás csupa közhelyekre kénytelen támaszkodni. Mert hiszen végül is nem az a fontos, hogy a fáról lehulló alma adta az ötletet Newtonnak a nehézkedés törvényéhez, avagy hogy külön e célra készült ingával végzett számos kísérlet előzte meg a mozgásnak a mi báró Eötvös Lórándunk által megállapított törvényét. Az a fontos, hogy mindkét törvény egyetemes jellegű természettörvény s így az emberi műveltségnek mindakettő előbbrevivője, hatalmas vívmánya, közhelye.