Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig [antikvár]

Részlet a könyvből:Egyházi irodalomtörténet - nincs. Az egyházi irók munkásságáról és müveiről eddigelé, - ha külön cim, fejezet vagy szakasz formájában is, - az egyháztörténet emlékezett meg s ott természetszerűleg nem irodalomtörténeti szempontok vezettek s igy a vázlatos és rövid megemlékezések vagy összefoglalások voltaképen csak függelékei lettek az egyház külső, politikai, intézményes történetének. Világos, hogy a régiek közül Bod Péter Magyar Athenás"-át (1766), ezt a különben nagybecsű, de krónikajellegü és kritikátlan felsorolását az egyházi íróknak (vegyesen másokkal), nem lehet egyh. irodalomtörténetnek tekinteni. Az ujabbak közül Sz. Kiss Károly és társai "Uj magyar Athenás"- sza (1882) vagy a Zoványi Jenő "Theologiai ismeretek Tára" (1901.) lexikonszerű adatokat nyújtanak, de a dolog természeténél fogva sem érvényesíthetnek irodalomtörténeti szempontokat. Felettébb becses anyagot nyújt, de természetesen nagyon vázlatosan és függelékszerüen Zoványi Jenő szemléje a magyar prot. irodalom felett a Warga Lajos ker. egyháztörténetének III. kötetében, legújabban pedig Révész Imrének A magyar protestantizmus története" c. tankönyve (1923) korszakok szerinti tömör jellemzéseivel adja a legjobbat e téren, de szintén természetesen, csak legfőbb vonásaiban. Egy nagyértékü fejezettel Ravasz László ajándékozott meg minket A gyül. igehirdetés elméleté"- ben a magyar prot. igehirdetés történetéről, ez pedig, bár szempontja teljesen irodalomtörténeti, csak egy kis szelete az egész egyházi irodalomnak. Mellőzve egész sereg derék egyháztörténeti mű enemü vonatkozásait, melyeknek felsorolása csak erősíthetné álláspontunkat, kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a magyar református egyházi irodalom önálló, sajátos szempontú, kritikai alapon értékelő történetének megírása égető szükségévé vált egyházunknak, tudományos öncélja mellett abból a gyakorlati szükségből is, hogy az irodalmi kritika erejével öntudatos egyházi irodalmi életet fejlesszen és indítson, aminek rendkívüli hiányát érezzük s amihez első és nélkülözhetetlen alap az eddigi fejlődés öntudatos értékelése lehet csupán. Az egyházi irodalomtörténet létrejövetelének van egy olyan elvi akadálya, amellyel szembe kell néznünk, mint határozott tévedéssel. Az egyházi irodalom ezen elv szerint - részben theologia, s mint ilyen, a theologia történetébe, illetve az egyes theol. disciplinák történeti részébe tartozik mint tudománytörténet; másrészt gyakorlati célu és jellegű, s többnyire aktuális termék, amely, mint ilyen, az egyház intézményes történetének korszakonkénti függvényét képezi; mind a két szempontból felesleges egy külön egyházi irodalomtörténet megalkotása.