Az érzékeny neoklasszicista [antikvár]

"Kazinczy Ferenc olvassa Széchenyi István műveit" - ezzel a címmel tartotta Fried István irodalomtörténész, egyetemi tanár székfoglaló" előadását, amikor a Kazinczy Ferenc Társaság tiszteletbeli tagjává választotta 1994. évi közgyűlésén. A közgyűlés résztvevőit, a hallgatókat lebilincselte Fried professzor úr szigorú tudományosságú, tökéletes filológiai pontosságú és ezzel együtt mégis hallatlanul szellemes, izgalmas előadása. Azt a stílust élvezhettük élőszóban, amellyel írásait olvasva is találkozhatunk, s amelyet ma már oly kevesen tudnak irodalomtörténészeink közül: az esszéstílus képekben beszélő, tömörítő erejű, színes kifejezőképességét ötvözi a tudományosság szigorú logikai rendjével.Az előadás végkövetkeztetése Kemény Zsigmondtól kölcsönzött idézettel - .Széchenyi előde Kazinczy volt" - hízelgő a Kazinczy Ferenc nevét viselő társaságra. Hízelgő, hogy névadónk a legnagyobb magyar" elődjének tartatik. Nem szerénytelenség talán arra gondolni, hogy - megfordítva a kijelentést - Széchenyi István is vállalta írónkat szellemi elődjéül, hiszen szándékaik, törekvéseik - mutatis mutandis, főleg a léptéket váltó időt - ugyanazok voltak; a magyar állapotokat gyökeresen megváltoztatni, népünket a művelt világ régiójába emelni. Széchenyi elsősorban a társadalmi, gazdasági életben és az életminőségben kívánta ezt kézzelfogható dolgok megalkotásával elérni; Kazinczy a tudományban, a művészetekben és nyelvünk tökéletesítésével igyekezett e célt megvalósítani.Fried tanár úr nem tartozik a főhivatású" Kazinczy-kutatók közé; vizsgálódásainak célkeresztjében nem is írónk életműve áll. Ennek ellenére mindent tud a magyar irodalomnak arról a korszakáról, amelyet a nyelvújítás vezéralakjának, a széphalmi mesternek" neve fémjelez elsősorban. Ez a dicsérő elismerés nem túlzás; elég csak két rövid írására irányítanunk a figyelmet, hogy erről meggyőződhessünk. Ez a két rövid, de nagyívű eszmefuttatás Busa Margit Kazinczy-bibliográfiájának első és második kötetéhez írott előszava. Tömör, kerek, szellemdús összegzés a Kazinczy-kutatások állásáról, Kazinczy alakjáról és szerepéről, valamint a kutatás újabb lehetséges szempontjairól, olyan mesteri-irodalomtörténészi miniatűr remeklés, amelynél pontosabb alig íródott az utóbbi években, s amely irodalomtörténet-írásunk legjobb hagyományaira emlékeztet.