Az esztétikai megismerés egy huszadik századi gondolkodó, Pirandello szemével [antikvár]

Bevezetés Pirandello ma ismét jelenség. Mondhatni: divat. Nem szűnő érdeklődéssel kutatják. Feltér-képezheteden mennwségű tanulmánykötet, m9nográfia, konferencia sorozatok foglalkoznak életműve legrejtettebb zugaival is világszerte. Értékelik és újraértékelik, és ezek intenzitása, gj'akorisága és a szembenálló nézetek feszültsége láttán felmerni a kérdés: mi ennek az oka? Mi ennek az oka 70 éwel a halála után? Milyen történelmi távlatot nyert az utókor, amiből emlőire sürgető Pirandello újrafelfedezése? Adódik a válasz: olyasmit ad az utókornak, amit saját kora nem látott, nem értékelt, és ez olyan érzékeny, aktuális problémákkal érintkezik, hogy termékenyítő a vele való kontaktus szemszögéből megvizsgálni őket. És adódik az is, hogy Pirandello válasza nem eg}'értelmű, hogy vitatható, hogy a legellentétesebb állásfoglalásokat megengedi, hogy tehát izgalmas, sőt, szinte rejtélyes. Vagy talán csak rejtx'énj'szerű, mert nem elbátortalanítja, elkedveüeníti kutatóit, hanem megfejtésre inspirálja. Úgy tűnik, mindia magának a Pirandello jelenségnek lenne az oka az, hogy Pirandello rejtvény.' Ebben az irdatlan mennjáségű és igen sokirán5'ú felfedező hadjáratban első látásra semmilyen útvonal nem érintkezik egymással. Mégis, aki a Pirandello jelenséggel találkozik, meg szeremé találni e labirintusból a kivezető utat, az orientáló vörös fonalat. Feltételezhető, hogy ez a vörös fonál a vallatások hátterében létező, valamilyen szempontból közösnek tekintliető szellemi inspiráció, talán egy olyan aktualitás, amire ma Pirandellót is segítségül híva keressük a választ. Az értékelések és újraértékelések a legellentmondásosabb vélekedések labirintusát alakították ki, amelyből eg\Te újabb módszerek iránytűjével tájékozódva igv'ekszik kijutni a kutató, hogy egy mai tudásunk szerint hiteles Pirandello kép megalkotásálioz jusson. Jelenleg az életmű széttagolt vizsgálata jellemző. Ennek oka részben az, hogy csak néhány éve van folyamatban egy kritikai kiadás, a 60-as évek összkiadása óta, ugyancsak a Mondadori-nál, Milánóban; miközben a negy\'en év alatt több lappangó szövege is nap\álági-a került. Ez két jelentős vonatkozásban módosította a Pirandellóról addig kialakított képet. EgjTészt felfedezték, mint gondolkodót, másrészt, ezzel is összefüggésben, szükségesnek tartották a művészi életmű újraértékelését. Ami a Pirandellóról, mint gondolkodóról kialakított képet illeti, a korábbi, Croce nyomdokain haladó álláspont szerint Pirandello elméleti - filozófiai, esztétikai - munkássáp elhanya-golliató jelentőségű. Azonban a hetvenes években megszületett a Pirandellót mint gondolkodót, elméletírót rehabilitáló alapvető munka Claudio Vicentini tollából. S bár a legutóbbi időkben új lendületet vett az ezzel foglalkozó irodalom, mégis még mindig elem'észően kicsi a más, Pirandellót \izsgáló területekliez képest. Pedig éppen itt, a „filozófiai" aspektusok körül voltak már Pirandello életében is a legélesebb viták, ennek a terülemek az életmű egészében betöltött szerepe nyújtotta a legnagj'obb támadási felületet. Ami pedig művészi munkásságát illeti, műveit hol pseudo-filozófiai tételek illuszti-ációjának nézték, hol művészetnek álcázott filozófiának. Ha ez a nem hízelgő értékelés éivényes lenne, mivel lehetne indokolni a feltámadt, már említett intenzív érdeklődést a se filozófus, se művész ' A Pirandello-jelenségiől szól könyvünk I. része.