Az európai irodalom története [antikvár]

IRODALOM ÉS HAMISÍTÁS. Nincs-e valami szimbolikus abban hogy az új irodalom egy nagy hamisítással kezdődik? Romney, a híres piktor, lefestette az ifjú Macphersont. Mondják, hogy e portré arcán valami ironikus mosoly bujkál, valami csúfondáros kifejezés. Ez a mosoly az egész új irodalomtörténetet csúfolja. Macpherson nem értette jól az ős gaél nyelvet, amelyből állítólag fordított. Mindvégig kitért az elől a követelés elől, hogy az ossiani költemények eredetijét fölmutassa. Egy utazásán „elvesztette" a kéziratokat. Majd megpróbált egyes részleteket rekonstruálni. Halála után előkerültek ezek a kísérletek: rossz gaél átírásai a saját poémáinak. Az egykori falusi tanító gazdagon és világhírben halt meg. Később napfényre jött az ossiani mondáknak némely régi balladás földolgozása. Ezek nem hasonlítanak a Macpherson Ossianjához. Ezek vad, barbár relikviák, kemény harcidalok. Macpherson viszont csupa ködös mélabú, elomló szentimentálizmus. Macpherson azt adta korának, amit az kívánt, amire szomjazott. Az érzelmekben való kéjelgés alkalmát! És szinte hivatalos irodalmi szentesítését, egy századok által megszentelt alkotás presztízsével. Őst és tradíciót adott az új érzelmességnek, mintegy Iliast és Odysseiát. Ezt csak hamisítással adhatta.