Az év műfordításai 2009 [antikvár]

Tomás TichákKözép és eszmeTalán ellentmondásnak hangzik, de a közép-európaiság eszméje leginkább Európa keleti részén van jelen. De mi is voltaképpen a közép-európaiság eszméje? Arról, micsoda Közép-Európa, már sok konferencián vitatkoztak, sok tanulmány, esszé és antológia jelent meg róla. A végeredmény: Közép-Európa nem más, mint a különféle Közép-Európáknak a végtelenben fekvő metszéspontja. Ezen a kifejezésen ugyanis mindenki egy kicsit mást képzel el. Csakhogy a hely szellemét annak lényegéből kifolyólag racionálisan vizsgálni nem lehet, ez ugyanis egy érzés, alig észrevehető ködpára a táj fölött, melyen látható és láthatatlan nyomokat hagyott a múlt. Magas és alacsony, kinos és fennkölt, bűz és illat vibráló elegye. Ezt a finom fuvallatot az öreg kontinens nyugati végében már rég elnyomta az újdonság átható, csipős lehelete. Az évszázados port ezerszer kisöpörték, a limlomot újrahasznosították. Már csak a levéltárakban és könyvtárakban lehet ezt az aromát fellelni, de már ott is elkezdődött a tudományos harc a penész és rothadás ellen. Az eljövendő generációk számára örökre megmaradnak a puszta tömör tények, a szellem azonban elillan, mert nem lehet konzerválni, lefagyasztani, digitalizálni.Ukrán földmérők számításai szerint Európa közepe (a valamiköri) Kárpátalja keleti részén, Rahó közelében fekszik. Néhány tíz méterre az Európa középpontjába szúrt kopott obeliszktől hullámos pléhből készült buszmegálló van. Minden reggel még sötétben megérkeznek oda a városi utazás iránti első érdeklődők, és reggel nyolckor a tető körül már sokfejű tömeg szorong. Amikor kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ha jönne is busz, ennyi utast nem tud befogadni, akkor indulnak el az elsők gyalog vagy autóstoppal. Délben már csak a legmegátalkodottabbak és legapatiku-sabbak maradnak. Csendben állnak, tekintetük a kanyarra tapad, Európa földrajzi közepe nem zavarja őket. Európa közepének tudata számukra magától értetődő, és annak mutatója, hogy nekik nem jelent többet, mint nekünk a szintjel egy ház falán.Néhány tíz kilométerre onnan, Királymező (Königsfeld, Usf Comá) község közelében beszéltem egy több mint nyolcvanéves férfival. Csehszlovákiai i^úságára emlékezett, a trencséni katonaságra. Beszélgetés közben tudatosítottam, hogy mindketten ugyanabban a már nem létező államban születtünk. Megmondtam neki, mire ő csak bólintott. Elszégyelltem magam: hagyom, hogy elragadjon az a kényelmes illúzió, hogy tőle eltérően én még mindig ugyanabban az országban élek, még ha az