Az igazi Shakespeare [antikvár]

Részlet a könyvből: Az igazi Shakespeare Nagy költők arca minden kor ködében máskép tükröződik s a remekművek folyton változnak az idővel. Ha nem tudnak változni, nem is remekművek, mert a változás az életerő és életrevalóság próbája. Amit "belemagyarázás"-nak szoktunk nevezni, leintő gesztussal: talán semmi egyéb, mint a költőnek vagy a remekműnek egy későbbi korban való elhelyezkedése, ami sohasem járhat nehézségek és erőszakosságok nélkül. Csak azok élnek, akik alkalmasak a belemagyarázásokra és Jules Lemaitre, francia kritikus, talán sohasem mondott igazabbat, mint mikor azt irta, hogy nekünk, huszadik századbeli embereknek, sejtelmünk sem lehet arról, mit jelentett az a Hamlet, akit Shakespeare a maga korában és a maga korának megirt. Hogy Shylockon és Alceste-en mulattak a kortársak, mi pedig könnyezünk rajtuk: ez nem szól se mi ellenünk, se a költő ellen, csak leszögezi azt a tényt, hogy a költők és teremtményeik sorsa mily viszontagságos és bizonytalan s a halhatatlanságért néha milyen súlyos árat kell fizetni.