Az írás gyeplője [antikvár]

ELŐSZÓ „De a toll nem akart leszállni a papirosra. Szinte makacskodott, mint a ló. ha érzi vesztét, nem akart Jövel rohanni a veszedelembe, hanem megáll a zajló ár partján s visszacurukkol." (Móricz Zsigmond: A nagyjejedelem) E könyv gondolatmenetének középpontjában a Míg új a szerelem című regény áll, mely talán nemcsak meglepő' tanulságaival tűnik ki a Móricz-regények sorából, hanem maga is meglepetés a könyvet kezébe vevő érdeklődő számára. Több mint fél évszázad eltelte után ugyanis az olvasó az írótól eddig szokatlan, meglepően „modern" írást fedezhet fel, a magyar irodalom pedig „újabb" öntükröző regénnyel gyarapodik Móricz Zsigmond tollából. Ebben a művészregényben a móriczi ábrázolásmód 1930-as évekbeli válsága rajzolódik ki, ezért a „szerelem" regénye a regény regényének formáját ölti. Ez a kettős irányultság - az írás elveinek és gyakoriatának feltáró megmutatása - teszi a regény szövegét tükröztetővé. Igen érdekes, hogy a móriczi alkotásmód eme sajátsága nem elszigetelt jelenség az életműben. Feltételezésünk szerint a tükör-motívum vagy a tükröző - és tágabb értelemben a képi - struktúra alkalmazása a szövegekben az élet és irodalom viszonylatában, a referenciára és a „fantázia" kiiktatására irányuló törekvésben egyfajta áthidaló kísérletet jelent Móricz számára, mellyel pályakezdő íróként is számol.