Bővebb ismertető
Részlet a füzetből:A nyelvtudománynak ma már szerteágazó, sokszínű szemléletében és gyakorlatában - többféle más felfogás, törekvés mellett - eléggé jól kirajzolódik egy olyan irányulás, amely a nyelv különféle megjelenési formái közül az egyszerű közlő funkciójú, mindennapi nyelvhasználatnak és benne is elsősorban a beszélt változatnak az elsőbbségét, fontosabb voltát hangsúlyozza, többé-kevésbé szemben a magasabb szintű, esztétikai igényű nyelvhasználattal, valamint főleg az írott nyelvi formákkal.Ennek az irányulásnak a gyökerei ugyan akár az újabbkori nyelvtudomány történetében is messzire nyúlnak vissza, bizonyos előzményeikhez való kapcsolódásuk azonban mégis inkább csak látszólagos. Mint jól ismeretes, a nyelvészetben is ható népiesség erőteljesen ráirányította a figyelmet az addig alacsonyabb rendűnek tartott élő, beszélt, népi nyelvsajátosságokra; - ám itt elsősorban a folklórt kereste, s a népnyelvi elemekkel a magasabb szintű, irodalmi nyelviséget akarta gyarapítani. Ismeretesek az újgrammatikusok azon törekvései is, amelyek új nyelvi források, köztük élő nyelviek feltárására irányultak; - de itt meg a filologikus alapállású, történeti jellegű, a nyelvi változás, fejlődés megvilágítását célzó vizsgálatok minél szélesebb megalapozása, kiteljesedése kedvéért történt mindez.