Az "új kritika" [antikvár]

Robert ​Weinmann a berlini Humboldt egyetem tanára. Kutatásait három problémakörben folytatja: Shakespeare és kora, a regény és a regényforma története és fejlődése, az általános irodalomtudomány történeti és módszertani szétbomlása. A 37 éves tudóst kiváló munkássága elismeréséül 1964-ben Nemzeti díjjal tüntették ki. Jelen munkájában – mely oroszul és részben franciául is megjelent – alaposan, részletesen elemzi a „new criticism” gyűjtőnéven összefoglalt polgári esztétikai irányzatok fejlődéstörténetét, eszmei alapját. A „new criticism”, azaz az Új Kritika fogalmát Weimann a legtágabb értelemben használja, „beleértve mindazon kritikusokat, akik a módszert és értékelést illetően tudatosan eltérnek a hagyományos irodalomtudománytól”. Miben állnak ezek az eltérések, mi a történelmi alapja keletkezésüknek, melyek eszem-történeti ösztönzőik – ezekre a kérdésekre kapunk választ. Történelmileg és kritikailag értékeli az irodalomtudománynak ezt az áramlatát. Óriási anyagismeretre támaszkodva, marxista módszerrel mutatja meg, hogy a polgári humanizmusból kiábrándult, a valódi összefüggéseket fel nem ismerő polgári kritikus hogyan jut zsákutcába.