Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Az irodalomtörténeti kutatás a rómaiaknál aránylag igen régi időbe megy vissza. Alig száz évvel azután hogy Livius Andronicus Odyssea-fordításával a római irodalom alapját megvetette, lép fel L. Accius, az első ki irodalomtörténeti kérdésekkel szakszerűen foglalkozott. Accius leginkább a drámára irányozta figyelmét és ő utána is azt tapasztaljuk, hogy a római irodalomtörténészek kiváló előszeretettel foglalkoztak a régibb drámairókkal, kivált Plautussal és terentiussal. De míg Plautusra vonatkozó tanulmányaikból vajmi csekély töredékek maradtak fenn, Terentius szerencsésebb sorsban részesült és birjuk a legkiválóbb római irodalomtörténészek Terentius-tanulmányainak foglalatját.A középkorban ép úgy áll a dolog. Plautust alig ismerték, Terentius műveit számtalan kéziratban terjesztették, magyarázták, utánozták. Ez oka annak, hogy a Terentius-kritika és exegenis története a latin classikus kor és a középkor irodalomtörténeti törekvéseiről világos, tanulságos képet ad.