Az őrhely megszólal [antikvár]

Peéry Rezső Illava foglyával Talán tíz év óta nem láttam Fábry Zoltánt, akivel a múltkoriban váratlanul találkoztam Pozsonyban. Abban a társaságban leltünk véletlenül egymásra, melynek tagjai 1941 telén fasisztaellenes tevékenység és magatartás ürügyével kuksoltak egymás mellett a pozsonyi államvédelmi rendőrség sivár ketrecében. Az ilyen társaság olyan, mint valamüyen szabadkőműves csoport: titka van, amit át kell élni, de nem illik elmondani. A viszontlátás örömétől felgyulladt szívvel paroláztunk egymással, amikor köztünk egyszer ifjúkori eszményképem és férfikori barátom arca merült fel. Mivel az erkölcsi eszméhez hű ember arckifejezése nem változik, azonnal ráismertem. Ki felejthetné ezt a szelíd pásztori arcot, a nagy léleknek ezt az igénytelen lárváját. Már nem emlékszem rá, mivel ütöttük el meghatottságunkat; mert bár harcedzett öreg rókák körében öleltük meg egymást, a magunkfajta börtöntöltelékeknek is van érzelmi élete. „Hát rendben van, illavai foglyokat is befogadunk, ha kell" - valami ilyesfélét dadoghattam, hanem azóta úgy érzem magam, mintha hitemben megerősítettek volna. Mert van egy másfajta szabadkőművesség is: a jóakaratú emberek szabadkőművessége. Fábry Zoltán ennek a tíz éve rangrejtve élő, az életből kitagadott szabadkőművességnek nagymestere volt Szlovákiában. A nevét már nem ismeritek, ü, fiatalok, ü, maiak. És most, ha valaki arra kérne - bár ilyen kéréstől nem kell tartanom -, hogy mondjam el, ki volt ő a mi elsodort tegnapi életünkben, éppolyan mély megilletődöttséggel és orcakigyullasztó izgalommal küzdenék, mint diákkoromban, amikor szerzői estjén a pozsonyi Prímáspalota dobogójára indultam, hogy jelentőségének magyarázatával próbálkozzam. Egy magyar íróról kellene beszélnem, aki szülőföldjén írásait tíz esztendeje nem jelentetheti meg. Az európai barbárság ellen íroU könyvei elhamvadtak a Totális Állam máglyáin, és szétmállottak papírmalmaiban. És nüután szlovákiai magyar író, a fordulat óta megint csak asztalfiókjának írhat. A vádlott megszólal című könyvét kéziratokban olvastuk, mint a forradalmi kátét Marti-