"Azok a szép(?) napok..." [antikvár]

BEVEZETÉS Az Országos Tudományos Kutatási Alap biztosította tanszékünknek a lehetőséget arra, hogy folytassuk kutatásainkat a Monarchia irodalmairól, a Monarchia-irodalmakról. Ez a támogatás egyben biztatást jelent, hogy az eddigi kiadványainkban megcélzott témaköröket alaposabban dolgozzuk ki, mélyítsük el, és gondoljuk újra régiónk irodalmainak érintkezéseit, az anyagi és szellemi kultúrában valóban létező kölcsönhatásokat. Ugyanis egy régió irodalomközi együttesei (csoportjai) egyfelől tartalmazzák mindazt, ami a nemzeti irodalmak áramlataiból, viszonyrendszeréből csoportjellemzőként fölfogható, másfelől viszont a nemzeti és a világirodalom köztes tényezőjeként játszanak szerepet. Valahogy olyasféleképpen, hogy általa mind a nemzeti, mind a világirodalmi mozgások egymást értelmezhetik, egymást képezhetik le. A régió irodalomközi együttese híven őrzi a nemzeti irodalmi specifikumból, ami érintkezési formák, befogadási stratégiák, valamint a szembesítésből levezethető jellegzetességek folyamatos újraszerveződését tanúsítja, ugyanakkor ez az irodalomközi együttes ennek a szüntelen új »szerveződésnek (is) köszönheti létrejöttét. Arról van ugyanis szó, hogy a különféle módon és különféle szinteken egymáshoz közelítő kultúrák (a befogadás és kisugárzás állandó készenlétében) az érintkezések révén szüntelenül módosulnak; még a leghevesebb elutasítás gesztusai is valamiféle tudomásulvételre, a reakciót tanúsító végiggondolásra engednek következtetni. Ilyenféleképpen tekintünk az Osztrák-Magyar Monarchiára, amelynek többé-kevésbé egységes közigazgatása, egységesítést szolgáló hadserege, nagyjában-egészében azonos módon kialakított hivatalnokrendszere értékelhető Kafka példája szerint, de tekinthető másképpen is. Éppen ez a másképpen tekintés a tanszéki kiadványok célja; még az egyetemes elidegenedést és válságot tudatosító Kafka-műveket is úgy kíséreljük meg bemutatni, mint a közös kultúrának meghatározott pozícióból történő irodalmi megfogalmazódását, amely legendákat oszlatott, hogy újabb legendákat fakasszon, mint például a többféleképpen értelmezhetőséget; demitologizált, hogy (mintegy a Békaegérharc travesztiájának nyomában) a mitológia paródiájával készítse az utat a hétköznapok mitologizálódása előtt. Vagy másképpen fogalmazva: a nemzetekfelettiség anti- és anacionalizmusa egyképpen ellenkezés és nosztalgia tárgya. Krleža Glembay-családjának a lehető leginkább pejoratíve értett nemzeteken kívülisége egy pszeudokulturális folyamat betetőzéseként fiit ki Krleža novelláiban-színműveiben a szecessziós nézőpontból szemlélt századelő megidézésébe, amely viszont az egyetemes válságtudat jelzéseként az 1930-as