Azúrkék máglya a tenger/A királynő [antikvár]

Részlet a könyvből:Azúr máglyák, fogyókúrázó szívekA 2013-as fordítópályázat margójáraAkinek nincs saját gondolata, annak tanácsos idézettel kezdeni, hátha berobban a képzelete. Ezt teszem én is, a szívesen dohogó Nobel-díjas Joszif Brodszkij mondataihoz folyamodom: ,, A költészetnek sokkal nagyobb tömegben kellene elérhetőnek lennie az emberek számára, mint manapság. Úgy kellene jelen lennie mindenütt, mint ahogy a természet vesz körül bennünket, melyből a költészet számos képét kölcsönzi; vagy úgy, mint a benzinkutak, vagy akár maguk az autók. Könyvesboltoknak nemcsak az egyetemek területén és a főutcákon kellene lenniük, hanem az összeszerelő üzem kapujánál is. Az általunk klasszikusnak tekintett írók papírkötésű, olcsó kiadásait a szupermarketekben folyik, és nem látom be, hogy amit meg lehet csinálni az autókkal, miért ne lehetne megcsinálni a verseskötetekkel, amelyekkel pedig jóval messzebbre lehet eljutni. Mert az emberek nem akarnak messzebbre eljutni? Lehetséges de ha így van, akkor csak azért, mert nem áll a rendelkezésünkre a megfelelő közlekedési eszköz, és nem azért, mert a távolságok és célok nem léteznek".Mulathatunk ezeken a sorokon, tekinthetjük őket afféle fellengzősségnek, de ha jobban belegondolunk, nem is hatnak egészen képtelenül. Mondják, Kínában a mai napig szokásban van, hogy az emberek munkába menet vagy álmaikat osztják meg egymással, vagy nemrég olvasott, esetleg általuk írott verseket szavalnak el beszélgetés közben. Nálunk sem veszett el az efféle vándorköltészet, csak éppen beszorult a középületek legkisebb helyiségeibe.