Balassi Bálint költészete európai tükörben [antikvár]

Előszó Balassi Bálint költészete európai tükörben címmel 2004. szeptember 2-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán került megrendezésre az a nemzetközi konferencia, melynek anyagát szerkesztett formában jelen kötetünkben közöljük. Az igen gazdag 2004-es Balassi-év egy fontos állomásának tekinthető ez a konferencia abból a szempontból, hogy egy - az emlékév rendezvényei között is - hiány témával jámlt hozzá a kiszélesedő Balassi-kutatásokhoz. Käfer István (PPKE, Piliscsaba) Balassi Bálint helye a magyar-szlovák szellemi össze-figgés-rendszerben c. tanulmánya Balassi költészetén túlmenően számos további példával bizonyítja, hogy egy nép kultúrája történeti szinten nem azonos az adott nyelv kultúrájával, hanem annál jóval nagyobb és színesebb összetevőkből épül fel. A több nyelv hatását szintetizáló Balassi példájából kiindulva a szerző egy megújuló diszciplína lehetőségeit vázolja fel. Tóta Péter Benedek (PPKE, Piliscsaba) írásában (Ének: Sir Philip Sidney és Balassi Bálint néhány vers-ének-ének visszhangzásai) Balassi néhány kiválasztott versrészletével kívánja bizonyítani a reneszánsz én-formálás sajátos nyelvi megvalósulását: a különböző szövegekben előfomló „én", „ének" szavak ismétlődésével. Ennek alapját a verszárlatokban megfigyelhető én-változatok (a vers kommunikációs helyzetében bekövetkezett változások) adják. Gömöri György (Cambridge) Balassi Bálint és Sebastian Grabowiecki Báthori Istvánról c. írásában a magyar és a lengyel költő Báthoriról kialakított véleményét veti össze. Egyiküknek sem maradt fenn a lengyel királlyá választott Báthorihoz kapcsolható verse. Mégis megállapítható, hogy bár a két kortárs költő világképe meglehetősen különbözik, a király iránti loyalitásukban megegyeznek, támogatva Báthori politikáját: Balassi, mint aki számára Báthori az egyetlen politikai tekintély és Grabowiecki, mint királyi titkár. Amedeo Di Francesco („L' Orientale" Tudományegyetem, Nápoly) 'Performance' nélküli szereplő és személy nélküli szereplő? című tanulmányában a prológus és az echó szerepét vizsgálja a Szép magyar komédiában: pontosan meghatározza a Balassi-újraírás sajátosságait. Igen lényeges az a perszonifikáció, ahogyan Balassinál a prológusnak performance-a van („férfi"), az echó pedig egy kitágított tér „tündérasszony"-a, mindez a reneszánsz petrarkizmustól a manierizmus felé való eltolódást jelzi. Sárközy Péter (Universitá degli Sttidi di Roma, La Sapienza) tanulmányának (Egy „ magyar " szerző szép olasz komédiája és Balassi pásztorjáték-fordításának kérdésé) kiindulópontja a ,/nagyar" nevű Antonio Ongaro „halász-játékának", az Alceonak. (1581) bemutatása. Bár Balassi pásztorjátékához az olasz mű és szerzője nem kapcsolódik genetikusan, fontos, mert e korában igen népszerű olasz költő műve nagy hatással volt itáliai kortársaira, s Ongaro köréhez tartozott Castelletti is.