Balassi Bálint, az istenkereső [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel. Borítóján és lapélein halvány elszíneződések.
Balassi ​Bálint összetett, sokoldalú egyéniség. Európai és mélyen keresztény magyar. Valami ősi ösztön ejtette rabul: Isten és haza. De egyik sem puszta szóvirág, – nem pátosz, hanem megélt, véres valóság. Ady Endréig kell várnunk, míg újra úgy tud valaki szerelemről, hazáról és Istenről beszélni, írni, érezni, mint Balassi Bálint. Balassi olvasásának élménye lenyűgöző! Rajta keresztül megtaláljuk hajszálgyökereinket, múltunk egy máig élő drágakincsét. Így fogalmazni, így beszélni Istenről, bűnről, szenvedésről, keresztről, megváltásról, Krisztus szerelméről, – ilyen ősi és ugyanakkor teljesen mai nyelven kifejezni az alig kifejezhetőt…, már önmagában véve is ritka élményt ígér. Ebbe a megrázóan szép világba vezeti olvasóit Barlay Szabolcs, amikor Balassi istenes verseit és prózáját elemzi e könyvében. Ez a világ elgondolkoztatóan hasonlít saját, mostani világunkhoz. Szétdarabolt ország… újabb mohácsi tragédia… talaját vesztő nép… mérhetetlen sok szenvedés… Mégis mekkora remény! Magyarázatát Balassi istenkereső és Istent megtaláló hitében fedezhetjük föl. Kegyelmes Isten… kezdetű versének egyik felejthetetlen vallomása mindent megmagyaráz: Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam, / Viseld gondom, vezérld utamot, mert csak rád maradtam…