Balassitól Adyig [antikvár]

Ebbe a könyvbe azokat a - kis híján három évtized alatt írt - terjedelmesebb tanulmányaimat gyűjtöttem egybe, amelyek régibb irodalmunk egy-egy alakjáról vagy művéről szólnak, kezdve Balassi Bálinton, és végezve a kezdő Ady Endrén. Az Ady első kötete, az 1899-ben megjelent Versek után következő korszakkal, a Nyugatéval, illetve annak első generációjával külön kötetben foglalkoztam (A nagy nemzedék, 1971.) Ami ezeknek a tanulmányoknak a műfaját illeti, legszívesebben irodalomtörténeti esszéknek nevezném őket. Igyekeztem ugyanis az irodalomtörténet területén is fönntartani magamnak az esszéíró szabadságát, anélkül természetesen, hogy ezt a tudományos helytállógás rovására érvényesítettem volna. A megközelítés útját-módját mindig aszerint választottam, ahogyan azt egyrészt nézetem szerint a tárgy természete megkívánta, másrészt az én tárgyra irányuló figyelmem és vele való személyes találkozásom élménye számomra megszabta. Az esszé nem akar egy-egy kérdést mindenestül megoldani, talán még körüljárni sem; legföljebb kísérlet egy-egy műnek a megragadására, egy-egy írónak az ábrázolására, értelmezésére, művében és stílusában megnyilatkozó írói és emberi karakterének kitapintására. Ezt próbáltam ebben a tíz írónkkal foglalkozó tizenegy tanulmányban.