Bővebb ismertető
Különleges könyvet tart kezében az Olvasó. Annak a nagy magyar tudósnak az életrajzát, aki nemcsak szülőhelye, a szegedi Alsóváros archaikus hagyományvilágát és népi katolicizmusát hitte és élte, hanem aki ezt az örökséget hivatásává emelte. Újraalkotta, mert megörökítette, és áthagyományozta, mert tanítványai sokaságának adta tovább.
Paraszti családjának ősi katolikus szolidaritása és erős szociális elkötelezettsége professzorként is tovább élt benne, Bálint Sándor tehát, a "legszögedibb szögedi" már a harmincas években természetesen kapcsolódott bele nemcsak kora katolikus mozgalmaiba, de a háború utáni újrakezdés reményteli sodrásában még a politizálást is vállalta. Úgy érezte, hogy az ország lelki, szellemi és fizikai újjáépítésében részt vállalni mindenkinek erkölcsi kötelessége. Miután a háborús években maga is egyik alapítója volt a modern kereszténydemokrácia eszméit képviselő Demokrata Néppártnak, 1945-ben nemzetgyűlési, 1947-ben pedig országgyűlési képviselő lett. Bölcs szavai és érvei mégis alig hallatszottak, a DNP-t a többi polgári párthoz hasonlóan a kommunisták hamarosan fölszámolták, a "fordulatok" éveit pedig az országot megnyomorító diktatúrák évtizedei követték. Parlamenti képviselősége, hite és tudománya miatt Bálint Sándort is még évtizedeken át megalázták, meghurcolták, majd perbe fogták és el is ítélték, ő azonban a legnehezebb helyzetekben sem veszítette el sem hitét, sem munkakedvét. Így alkotta meg hatalmas életművét, a magyar néprajz és művelődéstörténet önálló fejezetét.