Báró Eötvös József munkáiból II. [antikvár]

EMLÉKBESZÉD KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR FÖLÖTT (Elmondta a M. T. Akadémia közülésén, 1843 okt. 8.) Dicső látvány oly férfiú, ki egy magas czélért áldozza fel életét. Legyen az hazája, a becsület vagy vallásos meggyőződése, miért vérét ontá: lelkünk emelkedik a bátornak emlékénél, ki erős lánczokat s gyöngéd kötelékeket, melyekkel az élet sziveinket magához fonja, szét birt szakítani s lelkét Istenére, nevét a jövőre bízva, a halállal szembeszállt, hogy példájából a zsarnok s elnyomott megtanulják, miként van valami e világon, mit lelánczolni nem lehet : a bátor, erős meggyőződéstől vezetett férfiakarat. De van valami e világon, mi ennél nehezebb és még fenségesebb : azon tántoríthatatlan állhatatosság, melylyel a férfi egy nagy eszme kivitelének szenteli egész életét. S ha a sokaság, mely csak az iránt viseltetik érdekkel, mi zajjal történik s csak a bajnoknak, ki valamely ügynek diadalát kivítta - csak a gondolkozónak, ki valamely igazságot már kimondott, nyújtja koszorúit: méltó, hogy mi, kiknek a tudomány tiszta szolgálata jutott feladatúl e hazában, meg ne feledkezzünk a fáradhatlan munkásokról, kik czéljukat, épen mert az emberi erőnél magasabb vala, el nem érheték, kik az igazságot, melyet kerestek, egészen nem találhatták föl, de kik életöknek egész erejét egy czélra irányozva, dicső példái azon férfiúi állhatatosságnak s kitartásnak, melynek a tudomány minden haladását köszönheti s mely több lelki erőnek s erősebb meggyőződésnek tanúsága, mint bármily fényes siker.