Baudelaire [antikvár]

Párizs XI. kerületének anyakönyvvezetője előtt 1821 április 11.-én megjelent Joseph Francois Baudelaire, a főrendiház volt iratfőnöke, egy hatvan esztendős finom öreg úr és bejelentette, hogy fia született ifjú feleségétől, Caroline Dufays-től. A születési okmányt az öreg Ramey szobrász s az agg Naigeon festő írták alá tanukul. Charles Baudelairet el is kíséri végig életén a női test fiatal szépsége, a halál elé korhadás, a finom előkelőség, amelyekből égő, nyugtalan színek világában izzó rideg márványszobrokká faragja verseit. Verseit, amelyekért a császári törvény keze reásúlytott, amelyeket Faguet, az örök Polonius, jó-másodrendűeknek bélyegez; amelyektől megvadul a pugris; amelyeket örömig fokozódó sötét kétségbeeséssel és művészi kielégüléssel olvas a beavatott; amelyek, a Fleurs du mal egyetlen kötete, a XX. század sorsfordulása elé rothadó Európa minden utánajövő irodalmi áramlatának kútfeje s szellemi képének tükre.