Berzsenyi Dániel munkái [antikvár]

Berzsenyi Dániel versei első ízben 1813-ban jelentek meg Helmeczy Mihály kiadásában. A költő Kazinczy ajánlatára bízta rá kéziratát s midőn a kötet három év alatt elfogyott, az uj kiadást is ő gondozta. Berzsenyi egyik esetben sem volt kiadójával megelégedve. "Helmeczy - írja - ismét elrontotta azon kis örömeimet, melyet verseim kiadásából reméltem. Valóban, Bohógyi balgatagsága engem korántsem sért annyira, mint Helmeczynek viszketeges dühe, mely szerint az ő nevetséges szavaival verseimet ismét bepiszkolta." Melyek a neheztelt kifejezések, nem tudjuk, mert Berzsenyi verseinek kézirata nem maradt ránk. De látni való, hogy csak "szavak"-ról van szó; a szöveg, a beosztás, a sorrend, röviden: a kiadás ellen Berzsenyi nem panaszkodik; az nyilván az ő intézkedései szerint vagy legalább is helybenhagyásával volt olyan, amilyen. Bizonyítja ezt a második kiadás is 1816-ból, mely - egyetlen költeményt kivéve - mindenestül az elsőnek rendjét követi, ámbár a költő egy-egy versét hol megnyujtja, hol rövidíti vagy egyébként változtat rajta. Nyilvánvaló e szerint, ha a három könyvre osztás és ezekben a versek sorrendje nem tőle ered, vagy ha ezzel megelégedve nincs, azon is módosított volna. Sőt mintegy változhatatlannak nyilvánítja azzal, hogy noha az uj kiadást mindössze csak tiz verssel szerzi meg, ezeket nem osztja be a többi közé, hanem "negyedik könyv"-ül hozzájuk csatolja, pedig a 24-26 verset tartalmazó első három könyv mellett ez a negyedik ugyancsak aránytalan kicsiny terjedelmű.