Bessenyei György és a katolicizmus [antikvár]

CsAPODI CSABA BESSENYEI GYÖRGY ÉS A KATOLICIZMUS Bessenyei György két világ határán, a magyar szellemi életnek azon a nagy fordulópontján áll, amelyet magyarországi felvilágosodásnak neveznek. Az egész európai szellemi életnek ez az irányváltozása tőlünk nyugatabbra már korábban, a 17. század végén, a 18. század elején következett be. Ami előtte volt - talán az egy humanizmust leszámítva, - évszázadok óta egységes folyamat. A reformáció és az ellenreformáció minden gigászi küzdelmük ellenére is közös gyökerűek. Egymáshoz sokkal közelebb álló történelmi jelenségek, mint minden egyéb, ami utánuk következett. Ugyanazokért az alapvető eszményekért, ugyanazért az életideálért harcolt a kereszténység minden ága. Egy közös igazságért, Krisztus hitéért, tanításáért, országáért, az ember túlvilági, örök életéért, Isten dicsőségéért. A harcot éppen az okozta és tette szenvedélyessé, hogy ezt a közösen minden fölé értékelt igazságot különbözőképpen látták. Az értékrendszer, a cél azonos volt; a feléje vezető útban volt a nagy különbség: egyedül üdvözítő egyház, vagy egyházak; csak predestináció és kegyelem, vagy kegyelem és szabadakarat; tökéletesen megromlott emberi természet vagy Krisztus végtelen érdemeibe való bekapcsolódás által érdemszerzővé vált emberi cselekedetek; puszta jelkép, vagy velünk lakó Eucharisztia és így tovább.