Bevezetés az irodalmi hermeneutikába [antikvár]

Részlet a könyvből: Az irodalmi hermeneutika az irodalmi művek értelmezésének, interpretációjának tana. Bár a hermeneutika a 20. században erősen rányomta bélyegét a filozófiára és - önreflexióként - a szellemtudományokra, nem lehet egyszerűen igennel válaszolni arra a kérdésre, hogy ma létezik-e ez a diszciplína, melybe az alábbiakban bevezetni kívánjuk az olvasót. Dilthey 1900-ban publikálta A hermeneutika keletkezése című tanulmányát, s ő, mint tudjuk, életművének egy jelentős részét különben is a megértés (kiváltképp a történeti megértés) elméletének szentelte, mely a szellemtudományok megalapozására lett volna hivatott. Heidegger Lét és idő-jében (1927) is fontos helyet foglal el a megértésnek mint úgynevezett egzisztenciálénak az elemzése, valamint a megértésben rejlő circulus kimutatása és az a felismerés, hogy ez a körforgás a megértés egziszttenciális szerkezetében, az értelmező megértésben gyökerezik. Három évtizeddel később, 1960-ban jelent meg Gadamer Igazság és módszer című könyve, melynek alcíme: Egy filozófiai hermeneutika alapvonalai. S végül most (1967) németül is kiadtál Emilio Betti Teoria generale della interpretazione-ját (1955) Allgemeine Auslegungslehre als Methodik der Geisteswissenschaften [Általános értelmezéstan mint a szellemtudományok módszertana] címmel.