Bírálatok, vitacikkek, tanulmányok [antikvár]

Részlet a könyvből: TITU MAIORESCU ÉS A MODERN ROMÁN KULTÚRA STRATÉGIAJA Bármely nemzeti irodalom nagyjai az utókor szemében egy nagyszabású épület árkádsorához tartozó tartópilléreknek tűnnek. Ott sorakoznak egymás mellett a történelmi fejlődés egymásutánjában, rájuk támaszkodik az épület, amelyet az utókor „nemzeti irodalom" gyanánt helyez el tudatában, s tagadásukra, megingatásukra legfeljebb a meggondolatlanok vállalkoznak, olyanok, akik önnön homlokukra próbálnak ideig-óráig élő koszorúkat fonni a halhatatlanokat illető babérlevelekből. Egy Shakespeare, egy Petőfi vagy Ady, egy Eminescu, egy Goethe műve azonban túléli az efféle kísérleteket, s még árnyék sem vetődik rájuk a méltatlan okvetetlenkedésekből. Nem egészen ez a sorsa a kritikusnak, aki egy nemzeti irodalom adott fejlődési szakaszában tételes formába önti az úttörő művekben rejlő eszmei-esztétikai tanulságokat, s az irodalmi élet mindennapjaiban száll síkra diadalukért.