Bővebb ismertető
Fried István
Előszó álomról ás valóságról (és városairól)
Kötetünk címe némi szójátékkal ama két pólus közt lebegő-ingadozó gondolatot, vágyat, megfontolást jelzi, amely a dualizmus Monarchiájában a legkülönfélébb formában merült föl. Az álom és valóság nem pusztán a közeli múlt egykori „blickfang"-os kiállításcíme, nemcsak művész- és némileg polgáréleteket meghatározó jelzése a szintén a legkülönfélébb formában megnyilvánuló én-hasadtságnak, hanem mintha még az úgynevezett „reálpolitika" szférájában is helyet kérne-kapna. Míg a „viribus unitis" jelszóként funkcionál, és a Monarchia vezetőrétegeinek illúziói szerint tudata áthatja a tartományok lakosságát (álom), egyetlen olyan ország, nemzet, nép, nemzetiség sincs, amely tökéletesen elégedett lenne helyzetével, kivétel nélkül mindegyik sérelmeket nevelget magában, számos helyen titkos társaságok létesülnek, az egymással is vitatkozó ellenzéki pártok, egyesülések és . ellen-egyesülések a változás lehetőségein töprengenek (realitás). Míg a Monarchia Ferenc József uralkodása jubileumának, a magyar államalapítás ezredéves évfordulójának lázában ég, egy újabb ezredévre készülődve, egykori és jelenkori nagyságán, szinte: nagyhatalmi státuszán el-elmerengve (álom), addig Európa más részein újságírók és politikusok a Monarchiában valóban szerencsétlen és áldatlan nemzetiségi viszonyokat teszik szóvá, (melyek nem áldatlanabbak, mint sokhelyütt másutt), nemigen hisznek a Monarchia változatlan fenntarthatóságában (realitás). Míg az eredményes külkereskedelem, a virágzó gazdaság kör- és sugárút-csodákat, pompázatos színházépületeket, új meg új vasútvonalakat, tengerparti szállodákat remekel (álomba játszó realitás), addig gazdasági menekültek hadserege indul egy másik úton szintén a tenger felé, hogy a nyomor, a reménytelenség elől meneküljön (realitásba játszó álom).
Továbbra is szembesíthetjük a Monarchia fényét a Monarchia árnyaival, az irodalom, a zene, a bölcselet, a pszichoanalízis, a festészet meg az építészet közös „szöveggé" válását a nemzeti művészet ápolására, létesítésére történő, össztársadalminak meghirdetett igényével. Miközben a tudomány a természetkutatás tárgyiasságának és tárgyszerűségének eszméjét az irodalomtörténetre vagy az összehasonlító irodalomtudományra is alkalmazhatónak véli, azonközben tudósok és költők az elemzésül