Bod Péter írásaiból, írásairól [antikvár]

Szerkesztői munkám során a nagy tudású, szerényen, csendben dolgozó emberek adtak segítséget ebben a zajos, önző, haragvóktól sem mentes ezredfordulón. Ők, akik mindig készek a szakmai-emberi segítésre. Köszönet illet mindenkit, akinek neve a könyvben bárhol előfordul, és a későbbiekben nem szereplő támogatókat: Gereyné Dezsényi Magdit, Loránt Istvánt, Oporné Fodor Máriát, Ottovay Lászlót, Vásárhelyi Juditot. Valamennyien ellenszolgáltatás nélkül, Bod tiszteletére írtak, válogattak, javasoltak, lektoráltak.Kedves Olvasó engedjen meg egy vallomást. A napokban az egyik keserű órámban úgy gondoltam, hogy 66. évemben valóban el kell, el szabad hallgatnom. A meghitt Püski könyvesbolt belső terében kimondtam a soha kimondani nem szabadottat: már nem akarok továbblépni, nem akarok tenni semmit. Ketten voltunk az örökké tevékeny, másnak mindig adni-akaró Ilus nénivel, korunk csodálatos, a Bod Péter által oly annyira tisztelt erős asszonyok mai egyikével. Ő rámnézett és megkérdezte: "Elfelejtetted, hogy ebben az évben Sándor bácsival együtt a 90. évembe lépek? Ismered életünket? Nekem mondod, hogy elég volt?"...