Buksz 1994. ősz [antikvár]

Tisztelt Szerkesztőség 1 Eztíton szeretném megköszönni az Önök által felkínált válaszadási lehetőséget, Szilágyi János Györgynek, a BUKSZ nyári számában Intellektuális eszközökkel címen megjelent bírálatára, melyet A történettudomány, mint a polgári felelősség iskolája című recenziómra írt. {BUKSZ, 1994. Tavasz) Szilágyi János György levele ezen írásommal nem konzisztens: olyan állításokat tulajdonít nekem, melyeket én nem írtam le, vagy nem úgy ínam le, ahogyan azt ő állítja. Kezdjük a legelején: Szilágyi János György szerint érvelésem azon alapul, hogyha az általam az Értelmező Szótár „álarcában" megadott történelemmeghatározás egyedül érvényes, akkor Komoróczy nem történész {BUKSZ, 1994. Nyár 131. old.). Valószínűleg az lehet a baj, hogy Szilágyi János György nem pontosan idéz: ami az általam leírtakban egy mondat része volt, az itt egy önálló mondatként szerepel (az előtte lévő részek elhagyásának jelölése nélkül, nagy betűvel kezdve): „A történelem nem más, mint az emberiség életében történt események /sic !/ a tényeket illetően hű elbeszélése." (Uo. 131. old.) Szövegem figyelmes olvasásakor bárki számára kitűnhet, hogy én nem a történelem fogalmát szándékoztam definiálni - kiváltképp nem egyedüU érvénnyel -, hanem egy másik állítás igazságát tettem ettől az állítástól függővé: a történelem akkor lehet számunkra a választás, a döntés felelősségének és következményeinek mintája, illetve akkor lehet tanulmányozása a polgári felelősség iskolája, ha a „történelem" a fenti követelményeknek eleget tesz. így megkímélhette volna magát egy sor fölösleges munkától: nem kellett volna utánanéznie (az Akadémiai Könyvtárban) a Historische Zeitsckriftben megjelent M. Finley-cikkben, vagy az oxfordi nagyszótárban, de még az Értelmező Szótárban. sem a történelem egyéb definícióinak és jelentéseinek, s az értelmező szótár mibenlétéről sem kellett volna tájékoztatnia. Ami az Értelmező Szótár nem pontos idézését - „álca" voltát - illeti, abban van némi igazság: tudniillik valóban nem jelöltem az elhagyásokat. Egyébként a szöveg így szerepel a 2. jelentés szócikkében, mely az 1. jelentésre hivatkozik. (Szilágyi János György is ebben a szellemben, a kihagyások jelölése nélkül idézi nem csak, mondjuk, ugyané szótár történettudomány címszavát, hanem az általa kritizált írás nem egy idézetét is.) Azon állítás pedig, hogy ha a definíció igaz, Komoróczy nem történész, az már végképp csak Szilágyi János György saját szövegértelmezése. (E tekintetben ajánlom figyelmébe előző cikkem utolsó bekezdését.) Hasonló pontatlanságokat találhatunk még írásom több más kérdésével kapcsolatban is (például a Finály-szótár használata stb.). A másik észrevételem ez: Szilágyi János György kétféle mércével mér. Erre talán a legszembetűnőbb példa a jegyzetapparátusról írtak vizsgálatakor tárul elénk. (Uo. 133. old.) Szilágyi János György „félrevezető csúsztatásnak" minősíti, hogy az irodalomjegyzékben szereplő művek egyikét (II. Vilmos német excsászárét) példának hozom az apparátus ttil bő mivoltára, mivel ezzel azt a látszatot keltem, hogy a kérdéses tanulmánynak forrása lett vohia, holott ezt szerinte még Komoróczy Géza sem ismeri el. Hiszen éppen ez az! Ha nem volt forrása, mién idézi Komoróczy? Ha forrása volt, nem énem Szilágyi János György felháborodását, de újra meg kell kérdeznem, mit keres ez a mű egy Asszíria bukásával foglalkozó tanulmányban, például Radnóti „8. eclogáját" fejtegető írásokkal egyetemben? (Mién csak II. Vilmos könyvének idézése sztárt szemet Szilágyi János Györgynek?) Am amikor a jegyzetapparátus szűkkörűségéről in megjegyzéseimről szól, már nem jut eszébe, hogy Manin Buber tanulmányát forrásként hiányolom, bár erre egy mellékmondat erejéig utaltam is -ellentétben a „félrevezető csúsztatás" esetével. Szilágyi János György tehát válaszában Komoróczynak „többet enged meg", mint nekem. Tisztelettel kérem Szilágyi János Györgyöt, csak atmyi megértést tanúsítson írásom iránt, mint amermyit a Bezárkózás a nemzeti hagyományba kapott Tőle. Tisztelettel SZENTPÁLY-JUHÁSZ MIKLÓS