Cikkgyűjtemény az európai irodalom történetével foglalkozó tanulmányok köréből II. [antikvár]

Részélet a könyvből: "Franciaországban jelenik meg talán a legtöbb regény, s mégis francia kritikusok kezdték emlegetni utóbbi időben a regény válságát. A válságot nem a termelésben látják; ez lázas tempójú, fiatal írók ma éppen olyan természetes első megnyilatkozási formának tartják a regényt, mint akár az egy nemzedékkel öregebbek a lírát. Az aggodalmaskodó kritikusok szerint a regény műfaji korlátai esnek szét, a belégyömöszölt idegen elemek, hosszadalmas lélektani vizsgálódások, elmélkedések stb. lassankint elcsenevészítik a regénylényeget, a történést. Tagadhatatlan, hogy a mai regény sokszor esszébe olvad át, az író véleményeit közli és elfeledkezik alakjai mozgatásáról. A kísértés az elmélkedésre nagyon erős; hiszen a regényformán keresztül érdeklődést és meghallgattatást talál az író a legkülönfélébb egyéni nézeteivel, amelyeket ha megfelelő bölcseleti, szociológiai, művészettörténeti vagy más értekezésekben adna elő, a professzionátus szakemberek lenéző haragját idézné fejére. A legjobb értelemben vett dilettáns hajlandóságot szolgálja így a regény, a minden emberben meglévő vágyat, hogy Ítéljen, életről, emberekről, társadalomról, természetről és műalkotásokról. A regényíró alaptörekvése szintétikus; fikciója, a teremtett valóság körül lehetőleg teljes világszemléletet akar kialakítani. A legnagyobbaknak sikerül zárt kozmosszá varázsolni egy-egy regényüket. Az olvasó a második lapon megérzi, hogy idegen világba került, kitépődik a maga közösségéből és új törvényeknek veti alá magát. Vendégként, árnyként van jelen nálánál élőbb regényalakok között, .ellentmondás nélkül figyeli furcsa életüket, fogadja el véleményeiket, alkalmazkodik költött voltuk minden következményéhez. Olvasni annyi, mint akklimatizálódni - csak legyen a könyvnek elég szervezet-formáló ereje."