Cikkgyűjtemény II. [antikvár]

Az 1840-es évek irodalmi vitáiban a forradalom készülődött. Ezek az irodalom területén meginduló küzdelmek egyre nyíltabban, egyre közvetlenebbül fogalmazták meg ennek a forró történelmi szakasznak alapvető kérdéseit. A harmincas évek végén, negyvenes évek legelején az irodalmi harcok gyújtópontjában színszerűség és költőiség, cselekvés és jellem primátusának vitája állott. Ez volt az első nagy hulláma a kor irodalmi vita-sorozatának. A Kritikai Lapok, majd az Athenaeum (és melléklapja, a Figyelmező) - Bajza vezetésével - a francia drámát védelmezte és propagálta, zászlaján Viktor Hugó nevével. Ez a haladó szellemű irodalmi törekvés a német szentimentalizmussal, a Kotzebue-féle dráma-irányzattal szemben színpadra és diadalra segítette nálunk a francia színjátékot, a társadalmi progresszióval összefonódó romantikát. De ez a harc nem volt minden torzulás nélkül, A színszerűség és cselekvés elsőbbségének hirdetésében nemcsak egy korszerű dramaturgiai demokratizmus életerős vonásai voltak jelen, hanem egy, a vita hevében elfajuló esztétikai tévedésnek - cselekvés és jellem realista egysége szétbontásának - csirái is. A francia dráma és a Bajzáék ellen folyó harc érveit többnyire a francia (és magyar) progresszió iránti politikai ellenszenv tüzében edzették. De határozottan el kell választani a politikai reakció, nemesi konzervativizmus francia-ellenességétől Bajzáék magaskultúrájú ellenfelének, Henszlmann Imrének érvelését, aki a jellemalkotás és költőiség fontosságának, hangsúlyozásával realista igénnyel állítja szembe a romantikus drámával Shakespeare-t. Később még bővebben foglalkozunk ezzel a vitával. Most csak annyit jegyezzünk meg, hogy a cselekmény és jellem - színszerűség és költőiség vitája még meglehetősen nagy közvetettséggel fejezi ki a kor lényeges társadalmi kérdéseit; bár vitathatatlan, hogy a romantikus dráma körüli harcban felkavart szenvedélyek több, mint irodalmiak.