Cikkgyűjtemény III. [antikvár]

EÖTVÖS JÓZSEF A FALU JEGYZŐJE (Bp. 1953. - 145.-192. 1.)A falu jegyzője, a fiatal Eötvös harcos és termékeny korszakának ez a tiszta és bátor alkotása: az írói becsületesség, a néppel együttérzés egyik legszebb példája a magyar irodalomban* A falu jegyzőjéhez ma azzal a szeretettel és megbecsüléssel fordulhatunk, melyre a harcunkkal rokon harc ereje és elszántsága szolgál rá. De közel állhat szívünkhöz ez a regény azért is, mivel egy forradalmi átalakulás korszakát élő társadalom nagy problémáival és reményeivel gazdag.1845, e regény megjelenésének esztendeje, s ugyanígy a korábbi évek, megyek A falu jegyzőjét megérlelték, művé formálták: 1848 forradalmát is érlelik. Ezzel a forradalommal terhes A falu jegyzője, - habár írója nem forradalmár, s nem is tud azzá válni. De igazi művész - a nép ügyéért felelősséget érző alkotó, aki felismerte és a valósághoz hívem ábrázolta azt a helyzetet, melyből a népet csak forradalom vezethette ki,A falu jegyzőjének eszméi felbukkannak már Eötvös korábbi munkásságában (börtönügy), s elválaszthatatlanok a Pesti Hírlap-korszak harcaitól. De a regény nem egy gondolat megfogalmazást nyer az Éljen az egyenlőség című vígjátékában is, melyet 1844-ben ad ki Eötvös. Hangja mostanában már harcos, szatirikus-ironikus élességet nyert. Vígjátéka is gúnyos,, keserű támadás ugyanazon nemesi gondolkodásmód ellen, melyet majd A falu jegyzőjének szélesen megalapozott vádiratával támad meg. Az éljen az egyenlőség csíra-állapotban már magában hordozza A falu jegyzője szemléletét, sőt, a vígjáték ifjainak: Vilmosnak és Gyulának jellemében a regény Kálmánjának és Ákosának néhány lényeges vonására ismerhetünk.Széchenyi nem egészen indokolatlanul teszi szóvá naplójában a vígjáték unalmasságát. A helyzetkomikumnak, a vígjátéki fordulatosságnak azokat a remekléseit, melyekben a regény annyira bővelkedik, a színdarabban nyomát sem lelhetjük* Néha felcsillan itt a Házasulókban talán gyakoribb szellemesség, - de maga a leleplező szatíra háttérbe szorul a szerelmi idill mögött, mely végülis rokonszenves színben állítja elénk azokat, akikkel még az első jelenetékben éppen nem rokonszenvezik az író.A vígjáték alapgondolatát Eötvös már a Kelet Népe-röpiratban is kifejti, amikor az egymással "szomszédos" osztályok közti súrlódásokról szól, melyek "nem ritkán minden különös kútfő nélkül csak a dolgok helyzetéből fejlődnek, ugyanakkor^ amidőn a "koldus a gazdagot, s a polgár