Csak egyenesen! [antikvár]

ELŐSZÓ Pályára lépésem kezdeteitől, a 2000-es évek elejétől izgatott az erdélyi irodalomkritika helyzete; ifjonti hetykeségből, műkedvelői lendülettel jó néhány kötetet recenzáltam, főként prózaköteteket, mert - hisz magam is írok prózát - azok jobban érdekeltek. A 2002-ben elindult (majd bebukott) Erdélyi Terasz című online kulturális portálon (ld. Archívum: http://irokterasz.hu/erdelyLirok) vitaindítót is közzétettem az erdélyi irodalomkritika helyzetéről, hézagosságáról, esetlegességéről, melynek mentén szakmai vita/eszmecsere bontakozott ki, többek között Kántor Lajos, Balázs Imre József és Vida Gábor hozzászólásával Aztán, mint minden vita, ez is elcsitult, mindenki levonta (?) magának a konzekvenciákat, s az élet ment tovább. Én továbbra is megírtam az évi 4-5 kritikámat (szintén elsősorban erdélyi, Erdélyhez kötődő szerzők műveiről), melyeket erdélyi közéleti és irodalmi lapokban közöltem le (Krónika, Háromszék, Romániai Magyar Szó, Helikon, Székelyföld, www.eirodalom.ro). Véleményem szerint az irodalomkritikának színesnek és egyértelműnek kell lennie, melyből kiderül, hogy mi a recenzens véleménye a műről, melyek annak erősségei és melyek a gyenge pontjai. Épp ezért a nyelvezet ne legyen túlterhelve szakszókinccsel, de azért feleljen meg a szakmai kritériumoknak. Az erdélyi irodalmi préri viszonylag kicsi, az irodalomkritika ennek ellenére (vagy épp ezért) nem lehet udvariaskodó, hanem szigorú, a negatívumokat is felmutató (és természetesen az erényeket egyértelműen kiemelő). Erre van olvasói igény. Eme elképzelés mentén állt össze egy