Csalódások/Irene/Vörösmarty Mihály lyrai és vegyes költeményei/Cserhalom/Eger/Gróf Széchenyi István mint iró/B. Eötvös József/Arany János/A nagymama/Csikós [antikvár]

CsalódásokRészlet:ELSŐ FELVONÁS. Kert. Lombai, Mokány. Lombai. Jól teszed barátom, ha megházasodol, a szabad életnek is vannak lánczai, kivált ha elöregszik az ember. Mokány. Az örökös dinom-dánom is utóbb csak bánommá lesz. Tavai télen úgy elunatkoztam, hogy az öreg gazdasszonyomnak kellett előttem csevegnie; aztán a famíliára is kell ügyelnem, úgy is vakarcs vagyok - aztán házi becsület is kell. Lombai. Okosan! Én szeretem, ha a szívek úgy össze-vissza fonódnak. Tudom, uraságaim is nemsokára összekelnek. Mokány. Úgy? Lombai. Össze is illenek ám. Az özvegy még férje éltekor ismerte a grófot; az öreg Köröndy meghalván, ezen reá maradt fél urodalmat commasszálta a gróffal, s együtt költöztek a városba; azóta én vagyok itt az úr. Mokány. Ugyan soká halasztják a menyegzőt, hisz az öreg Köröndy tanácsos már két esztendeje, hogy meghalt.