Csavargók, alkotók [antikvár]

„A LO MEGHAL, A MADARAK KIREPÜLNEK" Szigethy Gábor előszava Es gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. Maté 10:22. Csavargók, útonállók, életművészek, proletárok nálunk nem csináltak irodalmat. Csavarogtak, raboltak, éltek, robotoltak : hagyták a pennaforgatást a tekinteteseknek. Petőfi karcos hangjától megborzongtak a tejeskávé-illatú kisasszonyok; latin idézetek nélkül hazánkban még a századforduló táján sem volt ildomos regényt írni; a nagy magyar író életrajzából tapintatosan kifelejtik, ha fiatal korában köztörvényesként valamely poloskás börtönben töltött el néhány hónapot. Kiegyeztünk: 1867 után rozsdásodni kezdett latintudásunk, népszerűek lettek a titokzatos, kalandos életű hősök, növekedtek a városok, szaporodtak a gyárak, ipartelepek. Pest környékén már füstfelhők lengedeztek az égre. Új sereg támadt: olajfoltos, kopott ruhájú, kialvatlan szemű munkáshad, a gyáripar rabszolgái. S aki menekült a nyomorító rabszolgalétből, a szürke nyomortanyák fojtogató piszkából, az őrjítőén egyhangú gépzakatolásból - az országútra szorult. Fejlődésünk kitaszítottjai: a csavargó otthontalanok éhező serege. Kassák Lajost gyerekkorában nem dajkamesék ringatták álomba, s hálát adott esténként istenének, ha pofonok, rú-