Csengey Dénes [antikvár]

BEVEZETÉS A közelmúlt irodalmának egyetlen alkotói életművéről helyzetjelentést adni, a kortársak és az irodalmi áramlatok viszonyrendszerében pozícionálni, jelentőségét felmutatni, kockázatos vállalkozás. Nem pusztán azért, mert néhány évtized távlatából egyszerűen nincs meg a kellő rátekintés, a történelmi perspektíva, más szóval az életmű nem vethető alá az idő próbájának, hanem mert az időközben megszülető új művészetfilozófiai tendenciák teljesen átrajzolhatják a bennünk kialakult képet. Az irodalmi gondolkodásmód temporalitásából pedig az is fakad, hogy a kortársak, azaz a generációs együtt indulók, akik a saját szövegein keresztül, közvetlen közelről látták formálódni a vizsgálni kívánt személy gondolkodásmódját, s akiknek a valóságélményei megközelítőleg azonosak, bármikor újabb adalékokkal szolgálhatnak az életmű egészét illetően. S ha mindezt ráadásul a rendszerváltozás politikával „fertőzött" közegébe helyezzük, az elfogulatlanság terepén maradni gyakorlatilag lehetetlen. Mindezeknek a szempontoknak a mérlegelése mellett is azt vallom, hogy léteznek rejtőzködő irodalmi kánonok, amelyeknek a megmutatása, felszínre hozatala a kortársaknak mint elsődleges szemtanúknak a feladata. Az adott személy jobb alkotáslélektani megértéséhez ugyanis egyfelől a kortársi pozícióból adódó élményközösség, másfelől mégis a tudományos kívülmaradás kettőségében kell keresni az egyensúlyt. Mindezt ráadásul az ízlés- és értékpluralizmus létezésének egyértelmű megvallásával. Az eredmény így is kétséges, hiszen a művészeti alkotások és életművek értékelése minden esetben viszonylagos, csak valamely, már 7