Csillag égjen homlokán [antikvár]

Nem semmiség a halottak szeme, a hűlt tekintet, a szótlan parancsszó, a föld alól feldübörgő zene, panaszt morajló, haragot viharzó. Haragjuk ha a föld alól kicsap, mit mondhatok: hogy mégse volt hiába? Mit mondhatok, ha szétpattant a Nap, és nincs többé se előre, se hátra? Mit mondhatok, ha egykori hajók nem kikötőt: sírt keresnek maguknak? Ha lékelt álmok, semmire se jók, elnehezülnek és a mélybe buknak?