"Csinálj vele, amit akarsz, édes öregem!" [antikvár]

Előszó Ottlik és a csillagos ég „Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt. Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve keU jelen lenniük - a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról — hanem valóságosan." (O. G., KörkérdésJé^sró!) „O. G. 70. születésnapjára, 1981. XII. 10-től 82. III. 15-ig, kb. 250 óra alatt, egy 57x77 cm-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határont." — másolom Esterházy Péter Beve^tés a st^pirodalomba című művéből. Az Otdik-gobelin varrása, a másolás mint a regén}? újraírása, lerombolása és felépítése. „Reggel-este másolt, mintha imádkoznék " A regény értelmezése mint odafordulás: kultikus aktus, szertartás. A konferencia megszervezése, az előadások elkészítése és megtartása tisztelgés és hódolat: a kulmsz megerősítése. Tiszteletadás természetesen nem Ottük Géza személyének, hanem annak a szellemnek, amelyet szemétye közvetített. Az Iskola a határonhói todjuk, hogy a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele. A személy, az emberi lény írás közben hallgat, s hallgatásában hallja és hallatja a szellem hangját. Hiszen Ottlik Géza „csak egy ember, egy ürge ( ), azon kívül, hogj? király és lidérces messze fény, csak egy ürge; közte semmi." Ez az ürge tadta a legnagyobbat, amit író tudhat: némának maradni. Medve Gábor olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is, hiszen valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Ez az ürge a létezés-szakmában dolgozott, tett-vett, térült-fordult, nézelődött, kisfröccsöt ivott, s időnként lement a Lukács-fürdő lépcsőjén a szabadság enyhe mámorával. Persze a szabadságot sem tartja helyénvaló kifejezésnek, az érzékelés tehermentességéről beszél, hogy birtokba vehesse a világot. Arról a nagyszerűségről, amit csak a létezés-szakmában tapasztalhatank: kötedenül szívhatjuk magunka a halványpiros rózsa illatát, érezhetjük a kakaós csésze tenyerünket átforrósító melegségét, ahogjr az Alpokból alászálló szellő finom érintését, s láthatjuk azt, amit nézünk, ahogy Medve Gábor is látta, amit néz, amint