Csokonai Vitéz Mihály [antikvár]

A felszárnyalás (17731792)Legjobb rendtartással bíró város,3gy nádasházba szorult kozmopolita", vagy hogy az őáltala alkotott szóval magyarítsuk: világ polgára" így jellemezte magát s végzetét h-teratúránknak Janus Pannonius és Balassi Bálint után időrendben harmadik világirodalmi rangú egyénisége: Csokonai Vitéz Mihály.Iszonyú körülmények, közöny és szellemi sivárság közt, egy maroknyi embertől (attól is csak félig) megértve, közönség utáni és művei kiadásáért folytatott gyötrelmes, hiábavaló hajszában élte le rövid poétaéletét a hektikás halálig, a csakhamar jeltelenné váló súig.Hány nála méltatlanabb írókortárs lakott palotákban, kis fejedelemként! Neki a feltápláló, majd oly mostoha Kollégium tövében, a homokos Darabos utcán nádfedeles parasztházat mért ki végső osztályként a sors, benne anyja ormótlan ruhásszekrényével, hogy oda húzódjék vissza, parányi mécses vüágánál, ha békén akart dolgozni. Innét emelkedett fel az emberi szellem legmagasabb régióiba.A minden másban nagyszerű XVIII. század nem kedvezett a költészetnek. Észkultusza elvizenyősítette, oktató gesztusokkal laposította. Rokokó játékaival felületességre és felelőtlenségre csábította; érzelemkultuszával túlontúl fellazította, s könnysajtoló hatásvadászatra vitte. Az írófilozófusok galériájában nem is akadt több vérbeli költőóriás, csak a skót Róbert Bums, a német Hölderlin Goethét, Schillert s a romantikusokat a következő századba sorolva , és a mi Csokonaink. Megünnepeltük második centenáriumát, de elégtételt igazán már sohasem szolgáltathatunk neki.Lezáratlan kérdés: szülővárosa ellenére, annak ,/enegátjaként" vált-e Csokonai szellemóriássá ahogyan Kazinczy látta, aki szerint Dea Debrecen" (szabadon fordítva: Debrecen kisisten) az öntelt szűklátókörűség, a buta maradiság és a hájfejű, kifent bajszú provincializmus legfőbb magyarországi őrtielye, amely a zseni elnyomásában gyönyörködik? Vagy ellenkezőleg: a város hagyományaiból nőtt ki a költő, s épp azért