Dante [antikvár]

A nyugateurópai műveltségnek legmélyebb és leghatékonyabb forradalma az, hogy beléhatolt a kereszténység. Ez kétségbe vonta azon erők értékét, melyekből a nyugati antik világ virágkora kisarjadt : a görögök művészetét és a római világbirodalomét. Olyan korszak után, melynek ereje az élmény lobogásában és az ismeretre való törekvésben egészen a földi élet felé fordult, feltámadt a kereszt tanítása és tapasztalásainak lelki mélységéből kivetett mindent, ami addig az élet értelmének látszott. Mert az új ember, aki hivatottnak érezte magát, hogy ereje mértéke szerint Krisztus útján járjon, nem kereste többé az élet gyönyöreit, hanem lelke üdvösségére törekedett. A földi élet nem volt többé öncél. Értelme csak azzal lett, hogyan élik. Az ember minden ereje elfordult az érzékitől s a lélek megigazulására, az üdvösségre összpontosult; a túlvilági szférák felé vágyódott. E lelki átváltozás előhaladását Közép- és Nyugateurópában nemsokára keresztezi egy esemény, mely - úgylátszik - Európa teljes kereszténnyé válását akadályozza. Északról és Keletről új népek törtek a régi nyugati kultúrába; műveletlen pusztáik barbár őserejével zúzták össze a kifinomodott civilizációt és az antikság finom szellemiségét.