Derü I-III. [antikvár]

Mikor a régi autor már az irodalmi bácsik sorába lépett: jön az irodalmi öcskös, s kéri az öreget, hogy vigye a n. é. közönség elé, melyet maga évek óta ismer és - ami fontosabb - mely évek óta ismeri őt, ültesse maga elé a biciklire (a hétköznapi életben igy szokott a bácsi az öcsikével) és mutassa meg neki azt a sokaságot, amely a népszerűségnek adott nevet. Ez az én példázatom csak abban különbözik a valótul, hogy az öccsehordónak gyerekét jobban ismeri a sokaság, mint ő a sokaságot, lévén ez az öcskös az országosan ismert Bukovay Absentius.A régebben mult évek valamelyik derűs délutánján két csinos szőke ifjú köszönt be nálam. Bemutatkoznak.- Én Szécsi Ferenc vagyok. Ez itt Kozma Andor. Verset hozunk.- Ketten egyet? Hát már verset is kompániában írnak?- Nehéz volt, mivel fordítás latinból s így kettőnknek köllött vele megbirkóznunk.