Dráma a huszadik században [antikvár]

.iá ,11 fi i;' I- -tk ,1 J 'i v fc- 't Ííi: « ' í ri® BEVEZETŐ Sokszor elsiratták - a színház mégis él. Nem söpörte el a XX. század tudományostechnikai forradalma, nem ölte meg a mozi, nem fojtotta meg a televízió. Évezredek óta elégít ki egy nagyon eleven szükségletet, a mindig változó emberi sorskérdéseket, s az önmagát teremtő ember küzdelmeit idézi föl. Az ezerarcú emberi drámát más művészeti ágak is ábrázolják. Miért szeretünk színházba menni? Miben különbözik a színházi élmény-minden mástól? Talán abban, hogy összekapcsolja mindazokat a tényezőket, amelyek a többi művészetben elkülönülten vannak jelen: a jelentést hordozó emberi szót és kifejező mozdulatot, a táncot, a zenét, a látvány képzőművészeti élményét. Minden érzékünket megragadja, így szakít ki a hétköznapi banalitások világából, s arra késztet, hogy figyeljünk, átéljünk - és ítélkezzünk. És vigyünk magunkkal valamit: gondolatot, érzést, tapasztalatot, amely segít majd eligazodni a magunk életében, sugalmazza döntéseinket. A színházi előadás a nézőben teljesedik be. író, rendező, színházi együttes alkotó munkájának nincs hatása a közönség aktív részvétele nélkül. A nézőnek kell a látottakat.