E. T. A. Hoffmann [antikvár]

Musset állítólag napfényes nappal lefüggönyözte gondosan szobája ablakait, sok ragyogó gyertyát gyújtott és így írta költeményeit - Tennyson egyik agyag-pipát a másik után szítta - Schiller közmondásossá vált rothadó almáját szagolta - Balzac és Kemény fekete kávét ittak - Vörösmarty, Ady, Verlaine, E. T. A. Hoffmann, Edgar Poe boriszák voltak - ez az ópiumhoz, az az éterhez fordult. Miért? A filiszter, a vaskalap és megülepedett erkölcsök tulajdonosa, az akadémiákba nyájuló, az, akit Homais patikusnak nevezett ée Flaubert, azt hiszi: ihletért. Nem. Mert különbségeket kell tennünk. Az egyiknél az izgatószer inkább lekötő, mint szabadjára oldó szerepet játszik: le kell tudniillik kötni annak, aki alkotni akar, szelleme tudatos tevékenységének egy részét, azt, amely több, mint ami az írás stílusbeli és technikai munkájának elvégzéséhez szükséges, hogy befolyásolatlanul, könnyedén működjék az összevisszaságban káoszkodó emlékképeket eleven valósággá rendező intuíció. Nem a futásnak indulni kész intuíció kap szív- és izom-erősítőt az úgynevezett izgatószertől, hanem az izgatószer félrehárítja a korlátok mögé a tudatos elemeket, hogy szabad pályán szabadon futhasson a futó.