Bővebb ismertető
Részlet:Mikesről múlt és jelen időbenA Levelek első kiadója1794 február havának végén vagy március havának elején, bama, fél-bőr kötésű, 490 számozott, 6 számozatlan oldalt tartalmazó, 18x10,5 cm formátumú zömök, kézbesimuló könyv került ki Siess Antal József szombathelyi nyomdájából. A kézirattal összehasonlítva szövege nem a leghitelesebb: számos elírással, önkényes szövegváltoztatással s meglehetősen sok szedési hibával tarkított. Utóbbiak közül huszonhármat tüntet fel a kiadvány utolsó oldalán található jegyzék. A könyvben téves lapszámozás is akad, így a 80.1. helyett 60.1., a 304.1. után 350-nel folytatódik a számozás, tehát a könyv valójában 455 oldalas.Az eredetképpen való magyar kézírásokból" összeállított, nem tudom hány, gondolom néhány száz példányban megjelent kötet Kultsár István, előbb komáromi majd szombathelyi tanár az ékesszólásnak tanítója", egy irodalomra fogékony, igen művelt, hazafias lelkületű fiatalember gondozta. Ő látta el előszóval is, megjegyezvén, hogy a levelekben elhintett tudósítások egy Magyarhoz képest méltók az ismeret-re", ekként toborozván a kiadványnak olvasókat: gyönyörködhetsz a vidám szívnek, a friss elmének barátságos nyájaskodásában, s abban a szép s értelmes Magyarságban, mellyel különbféle dolgokat oly kellemetesen kifejezte a szerző".Kultsár betűhív kiadásra természetesen nem vállalkozhatott. Szándéka szerint olvasmányt akart adni kortársainak. A kötetvégi Jegyzésben írja: A Kézírásokban nagy különbözést találván a magam módja szerént írtam le a leveleket. Ezt az újabb ízléshez alkalmatosabbnak ítéltem."Zágoni Mikes Kelemen Leveleskönyvének a címet is első kiadója adta. Mai helyesírás szerint: Törökországi levelek, melyekben a II-dik Rákóczi Ferenc fejedelemmel bujdosó magyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságosan eléadatnak.A címadást az tette szükségessé, hogy a nem végleges szerzői tisztá-zatként fennmaradt negyedrét alakú kézirat nyalábnak nincs külön9
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.