Égő katedra [antikvár]

"Be kell vallanom, egész tanári tevékenységemet színészkedésre alapoztam... A legvásottabb kölyköket is el tudtam kápráztatni... mert akár irodalom, akár történelem volt a téma, mindent drámaian igyekeztem előadni." Szentkuthy Miklós a 20. századi magyar regény egyik különleges útját megtestesítő író, a nagy magányos, a fiataloktól körülzsongott kivételes tanár is volt. Erről ad bizonyságot ez a tanítványi emlékezésekből összeállított kötet, amely sokféle ember sokféle élményeit felvillantva élethű és hiteles portrét rajzol a nagy tanár-varázslóról. Megszólalnak a hajdani, mára híresség lett tanítványok, Mádi Szabó Gábor, az azóta elhunyt Sinkovits Imre színészek, Csuvik Oszkár olimpiai bajnok, Peterdi Pál humorista, megszólal az őt példaképének tartó pedagógus, jogász, orvos, természettudós, grafikus és szobrász, és végül néhány fiatal író és irodalomtörténész, akiket Sznetkuthy "nem középiskolás fokon" "tanított" az írás művészetére és az irodalmi interpretálásra. Szentkuthy-Pfisterer Miklóst, alias Fityó tanár urat diákjai szerették, "mint tudós cinkosukat és ezermókás pajtásukat...akiknek égő katedráról", boldog komédiázással "és egy született vallásalapító hitével" szórta tanításait.