Egy jóházból való úrilány emlékei [antikvár]

ELŐSZÓ Simoné de Beauvoir neve ma már nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: híreken s róla szóló tanulmányokon kívül Amerikai útinapló;« is megjelent magyarul, s az olvasóközönség egyszeriben szívébe zárta ezt a rendkívül közvetlen hangú, érzelmi s gondolati síkon egyaránt igényes és az olcsóbb megoldással soha meg nem elégedő írónőt. Ha regényeit — elsősorban főművét, a Goncourt-díjas Les Mandarins-í — egyelőre csak a franciáid olvasók szűkebb köre ismerheti is, most. Emlékei első kötetétiek megjelenésével az írónő a magyar olvasónak szinte személyes ismerősévé válik: gyermeksége s fiatalsága, egyetemi évei tüzetes rajza egy lélek fejlődését s ezen túlmenően egy francia társadalmi réteg életének bensőséges képét adja meg. S ha nem kívánjuk is csökkenteni annak az érdekességét, hogy magának Beauvoirnak az életét, jelleme, eszmevilága, művészi habitusa kialakulását az olvasó ebből a könyvből tán jobban s teljesebben megismerheti, mint bármiféle tanulmányból, még ennél is fontosabbnak érezzük, hogy megismerheti azt a világot, melyben a kis Simoné boldog, felhőtlen gyermekéveit töltötte, mellyel na-gyabbacska korában egyre határozottabban fordult szembe, hogy egyetemi éveire nyílt és következetes tagadójává váljék: a konzervatív, katolikus francia nemesség és polgárság világát. Ennek az önéletrajznak a fő érdekessége éppen ez: olyan társadalmi rétegről, életről, gondolkodási formákról számol be a huszadik század elején, amelyről