Egy nép nevelői [antikvár]

1942-ben, a német fasizmus magyarországi térhódítása idején »Az európai szellem magyar úttörői« címmel tanulmánykötetem jelent meg azzal a leleplezetlen céllal, hogy Martinovics, Széchenyi, Kossuth, Táncsics, Petőfi alakjával függetlenségünk megvédésére tüzeljek. A behódolás veszélyének idején népünk szabadsághőseihez fordultam és azt akartam bizonyítani, hogy függetlenségi küzdelmünk erőt csak a dolgozó népből meríthet. Most, hogy kultúránkat kell megújítanunk, e munkámat a nemzeti művelődés úttörőinek szentelem. Petőfit, Madáchot és József Attilát kivéve, szellemi világunk második hegyvonulatáról szólok. Bizonyos azonban, Petőfi Sándorban, József Attilában egybeolvad a forradalmi alkotószellem és a nemzetnevelő példája, mert nekik mindkét dicsőség megadatott; költészetük megújította népi-nemzeti irodalmunkat, forradalmi meggyőződésük utat mutatott egész nemzetünknek. E tanulmányokat különböző időben írtam. Nem egyben megérzi majd az olvasó a fasizmus korának nyomasztó légkörét. Apáczairól szóló írásomat például 1943-ban, egy büntetőszázad munkásaként kezdtem, elviselhetetlennek látszó testi és lelki szenvedések közepette. Akkor azzal fejeztem be tanulmányomat, hogy még egy lépést sem tettünk előre Apáczai Cseri szép, emberséges, szabad Magyarországa félé. Hálás vagyok a Pártnak, ezt a mondatot megváltoztathattam.