Egyetemes irodalomtörténet II. [antikvár]

RÓMAIAK. Irta: CSENGERI JÁNOS. BEVEZETÉS. A római irodalmat, a mint a maga befejezettségében előttünk áll, különböző időkben különböző módon Ítélték meg. Voltak idők, a melyekben utolérhetetlen remekeket láttak a római szellem alkotásaiban s a finom, művelt Vergilius mellett mélyen lenézték a ((parasztos, nyers» Homerost; s jöttek idők, a melyekben nemcsak föltétlenül a görögöknek adták az elsőség pálmáját, hanem egyúttal szánakozó fitymálással kezdtek tekinteni Latium irodalmi erőlködéseire, akár csak az egeret szülő hegy vajúdására. És ez utóbbi irány ma is kedvelt. Sokan szeretnek úgy beszélni a római irodalomról, mint a görögnek kontár másolatáról s fájlalják, hogy ez a gyönge utánzat annyi évszázadon keresztül bitorolta az irodalmi példaadás uralmát. Hát annyira meg lett volna vesztegetve apáink izlése, a kik a könyv nélkül tudott Vergilius és Horatius hatása alatt nevekedtek? Annyi század megtévedt volna a szépnek fölismerésében? Annyi irodalom merőben értéktelen kontárműveket tartott volna utánzásra méltóknak? Talán mégsem! s ha nem tagadjuk is, hogy a római irodalom elsőranguaknak hitt remekei sokat veszítenek görög társaik mellé állítva, mégis azt valljuk, hogy a rómaiak irodalmának megvan a maga elévülhetetlen becse nemcsak történeti, hanem tisztán sesthetikai szempontból is, és nem helyes a római irodalmat szolgai utánzásnak, kontár másolatnak tekinteni. A római szellem ép úgy független a görögtől, mint Berzsenyi szelleme a Horatiusétól. A római szellem is inkább csak az irodalmi formákat vette át a görögtől; az, a mivel a formákat kitöltötte, ha nem is minden izében, de római. S ez a római szellem az, a melyet a hét halom pásztornépe oly döntő hatásúvá tett Európa művelődésében, úgyhogy mikor a római birodalom összeomlik, a füstölgő romok alól fönikszként kel ki nyelve és irodalma s győzelmes hadjárattal kivívott trónusán a legújabb időkig megmarad.