Egyetemes Philologiai Közlöny 1904/1-10. [antikvár]

Részlet: AZ ÚJSZÖVETSÉGI GÖRÖG NYELV MONDATTANI SAJÁTSÁGAI. A hagyományokhoz és öröklött nézetekhez görcsösen ragaszkodó egyházi hatalmasságok eleitől fogva féltették s még ma is féltik a bibliát a tudománytól; innen van az, hogy a különböző vallásfelekezetekhez tartozó tudósok közül többen, a természettudomány, történelem és nyelvészet nyilvánvaló eredményeinek láttára is elfogultsággal és egyoldalú czélzatossággal értelmezik a bibliának több oly sarkalatos tételét, a mely a dogmák gyökérszálait, alapjait, csiráit rejti magában. Valóban, a mily indokolatlan, époly naiv ez az eljárás. Ugyan kivánja-é maga a biblia szelleme és czélja ezt az elszigetelést, ezt az elzárkózást? Nem sokkal inkább megfelel-é az örök eszméről, a világ világosságáról, az Isten igazságáról szóló emez okmányok szellemének a hitszilárd Pál apostol amaz intése : 1 Th 5 21, vagy a mit a szelidlelkű János apostol által mond az Idvezitő. Ám a mit a tudomány a megrögzött vallási és egyházi balhiedelmek eloszlatására tesz, vagy a miket tisztább világításban mutat fel, mindez csakis javára, hasznára válik úgy az emberiségnek, mint az egyes hivőknek s az egyháznak nemhogy akadályozni, sőt inkább előmozdítani kellene a tudományt. Különösen közönynyel és ridegséggel fogadták egyes orthodox körök a 19. század folyamán nagy arányokban történt régészeti ásatásokat és az ezek révén napfényre hozott eredményeket; pedig kiderült, hogy ezek egytől egyig a bibliai tudományosság czéljainak elérését segítik elő. A faijúmi leletek az egyetemes mívelődés fokozására rendkívüli hatást gyakoroltak, kiváltképen meg philologiai tekintetben előbb egészen ismeretlen adatokat szolgáltattak (v. ö. Egyet. Phil. Közl. 1902, 175. kk.).